Úgy gondoltam bele kezdek egy újabb blogba. Remélem, hogy aki az ezzel párhuzamosan futó blogomat olvassa, ezt is fogja. :)
Itt fekszem egy ismeretlen ágyon egy ismeretlen épületben és még azt sem tudom hogyan kerülök haza. Nem tudok semmit. Azt sem, hogy a szüleim hol vannak, mi lehet velük. Élnek még vagy talán meghaltak? A könnycseppek záporként hullanak az arcomon. Fájdalmas vissza gondolni arra, vajon hogyan történhetett mind ez velem? Csak egy átlagos napnak indult, egy átlagos utazással folytatódva. Majdnem tökéletes életem volt addig a napig...
Annabell vagyok 16 éves és félek. Félek a holnaptól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése