Chapter 10.

Türütütütü új rész :DD A kövi részt 2-3 komi után hozom :)
Dorcii

Kapcsold ki a zenelejátszót és indítsd el a videót! :)

- Add ide a pénzt te büdös ribanc - szorított a falhoz a nyakamnál fogva.

- Nem tudok semmilyen pénzről - suttogtam miközben lassan élettelen testem próbáltam kiszabadítani fogásából. Elengedett én pedig ismét a földre zuhantam Mary mellé. A lány vállára hajtottam fejem. Egy újabb csodás életbe léptem. Halk zene szólt én pedig gyönyörű tüll ruhában, kecsesen mozogtam a finom dallamokra. Volt egy őrült álmom, volt egy gyönyörű életem, de mind odaveszett. Sírva riadtam fel még mindig a sötét szobába.
- Shhh, minden rendben lesz. Ne sírj - húzott magához Mary.
A vas ajtó újra kinyílt és a férfi aki előbb bántott újra felém lépett. Amennyire csak tudtam annyira kuporodtam össze. Összeszorított, könnyes szemekkel próbáltam magam egy régi dallal nyugtatni amit anya énekelt nekem.

Ösztönösen nyitottam ki a szemeimet. A férfi helyén egy ismerős nő állt. Ősz haja igényesen volt besütve, fekete nadrág kosztümje pedig tökéletesen illett csinos alakjára. Leguggolt elém és gúnyos vigyorra húzta száját.
- Kis szajha vagy. Nem bírsz ki itt semmit - nevetett arcomba - Képes vagy rá?
- Mire? - szólaltam meg elcsukló hangon.
- Bármire - sétált ki kísértetiesen a helységből.
Csendben gubbasztottam tovább a kicsiny ablak alatt Maryvel az oldalamon. Hirtelen hangos szirénázás ütötte meg a fülünket. Talán értünk jöttek. Az ajtó ismét kivágódott mire mi ösztönösen összehúztuk magunkat és becsuktuk a szemünket. Valaki szorosan ölelt át minket, még számunkra se derült kicsoda volt, de ahogy fejemet térdeimről felemeltem megláttam Brendont.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem párhuzamosan Maryvel miközben erősen szorítottuk magunkhoz barátunkat.
- Gyertek, majd mindent elmesélek, de most menjünk innen.
Felkapott minket a földről és szörnyű gyorsasággal kászálódtunk be az autóba.
- Mivan az oldaladdal? - fordultam felé ijedten.
- Semmi, csak horzsolt a golyó - mosolyodott el biztatóan.
Az autó leparkolt én pedig eszemet elvesztve rohantam be a biztonságot nyújtó házba. Mary hazament én pedig Brendonnal beszéltem ki az elmúlt nap eseményeit. Mindent elmeséltem neki miközben könnyeimmel küszködtem.
- Ne sírj Annabell, most már vége. Megvédelek. Itthon vagy. Itthon - ölelt át védelmezően.
Csak egy hálálkodó pillantást intéztem felé és mellkasába fúrtam a fejem, úgy sírtam tovább.
- Most el kell mennem, de nem sokára jövök - állt fel a kanapéról - az ajtót is bezárom.
- Jó - szűrtem ki ezt a rövidke szót fogaim közt.

Már egy jó ideje ültem a házban amikor egy hatalmas csattanást hallottam és a ház sötétségben borult. Hirtelen, ijedten görnyedtem össze és húztam fejemre a takarót. Az ajtó zárja kattant és nyikorgások közben kinyílt. Nem mertem kibújni a puha bunker alól. A fal nehéz lépteket vert vissza a folyosóról. A kísérteties hangok egyre jobban kezdtek hangosodni és közeledtek felém, majd hirtelen több lépés is hallatszott. Egy puffanás, egy mély, dörmögő kiáltás és valaki leemelte a takarót a fejemről. Félően tekintetem fel az alakra, ahogy megláttam arcát megnyugvás lett úrrá rajtam. Az alak lábánál egy fekete maszkos ember körvonalazódott. A megmentőm felhúzott és óvatosan megragadva karomat vonszolt fel a szobába. Az ajtót becsukta maga mögött és a falnak nyomott finoman. Arca egyre jobban közeledett az én arcom felé, én pedig egyre jobban próbáltam növelni köztünk a távolságot. Nem igazán tudtam beazonosítani mit is akart, de tettét egy hatalmas ricsaj félbe szakította.